„Jobban megkedveltem volna a kémiát, ha mesés történetekkel kezdtük volna a megismerését”

A célunkat elértük a Richter TETT-mesepályázat életre hívásával, hiszen a közoktatásban tanulók között nemcsak a történetek kitalálása és írása, hanem a természettudományos tantárgyak is népszerűbbé váltak.

Benedek olyan írással gazdagította a mesék sorát, amely nem csupán bevezeti az olvasót a kémia, a fémek és nemesfémek világába, hanem sokkal mélyebbre tekint annál. A mesék szimbolikájának használatával a fiatal srác írói pályájának jelentős mérföldkövét tette le.

Palkovics Gergely Benedek, a Boldur története című pályamű szerzője a TETT2 könyvbemutatóján.

Milyen volt a kapcsolatod a természettudományos tantárgyakkal korábban?

Nem voltam igazán jó a természettudományos tantárgyakban. Egyszerűen olyan gondolkodásmódot követeltek, amely tőlem teljesen távol állt. Voltak azonban részek, amelyek megragadtak, például a DNS vagy az atombomba témája. Ez utóbbiból kiselőadást is készítettem. Ugyanakkor a csillagászat, a miénken kívüli világok mindig érdekeltek, ahogy az alkímia is.

A családodban kivel tudod megosztani a gondolataidat, amikor szabadjára engeded magad?

Az édesapám biztosított minden eszközt számomra, hogy megtalálhassam a saját utamat. Ő filozófiával foglalkozik, én 15 éves koromtól kérdezgetem a témában. Ajánlott nekem írókat, de nem erőltetett semmit, megvárta míg saját magamnak jön meg az érdeklődésem a téma iránt, és az olvasást követően megoszthattam vele az élményeimet.

A tanáraid tudtak motiválni, hogy a benned rejlő tehetséget, érdeklődést kibontakoztathasd?

Már általános iskola óta kivételes irodalomtanáraim voltak, mindegyikük inspirálóan hatott rám. Szorgalmazták, hogy folytassam az általam elgondolt írói irányvonalat és segítettek is ebben. A gimnáziumi történelemtanárommal pedig sokat filozofáltunk, beszélgettünk a szünetekben.

Mivel lehetne felkelteni az iskolás korosztály érdeklődését a természettudományos kérdéskör iránt? Neked mi segített volna?

A személyesség az, ami nekem leginkább hiányzik az előadásmódokból. A TETT azért nagyon jó irány, hogy többen megszerethessék a témát, mert a történetekkel személyesebbé, emberközelibbé tehetjük a témát. Ha a reáltudományokat történetekbe tudjuk építeni, azzal inspirálóbbá és kevésbé elvonttá tehetjük a tantárgyakat. Így egy intimebb viszonyt kezd iránta táplálni az ember, hisz a legtöbbekben nagyobb a fogékonyság a humánus megközelítés iránt.

Ha a szakadékokat átívelő pallókat építenénk a természettudományok és az irodalom, a humán gondolkodás között, szerintem nagyon inspirálóan hathatna a gyerekekre,

és segítene nekik abban is, hogy rátalálhassanak arra, amire ők hivatottak. Ha ezek a reáltárgyak csak mint háttér, vagy forrás vannak jelen, tehát mint a dolgok egy más szemléletbeli magyarázata, akkor az ember sokkal inkább elfogadja, akár kedvet is kaphat az egészhez.

Így történt ez velem a filozófia kapcsán. Én eleinte pusztán zsáner irodalmat olvastam főként fantasy-t és horrort, míg rá nem találtam H. P. Lovecraftra, aki amellett, hogy horror-szerző volt, írásainak háttér motivációja filozófiai alapokra épült, és mivel íróként is nagyszerű volt, és egyfajta adaptációt készített a történetei képében a filozófiájához, én is elkezdtem érdeklődni a filozófia iránt, ma pedig már azokat a regényeket, filmeket, elbeszéléseket kedvelem a legjobban, amelyeknek a hátterében filozófiai gondolatok bújnak meg, főként a sorsról és a lélektanról. Ilyen alapon szerintem egy természettudományos történet is megmutathatja nekünk, hogy többről van szó, mint puszta képletekről és egyenletekről.

Hogyan került a TETT-mesepályázat a látókörödbe?

Bukásra álltam kémiából, és a tanárnő azt mondta, kapok egy ötöst, ha írok egy mesét a TETT-mesepályázatra. Bár megírtam a történetet, az első pályázat határidejéről lecsúsztam, így csak tavaly küldtem be a mesémet.

Mi jelentette számodra a legnagyobb élvezetet a pályázat megírásában?

Meglepődtem, hogy maga a meseírás milyen jó érzéssel tölt el. Két nap alatt el is készültem vele, mert ahogy elkezdtem írni, egyre jobban érdekelt a történet. Amikor írok, akkor én is a történet hangulatának bűvkörébe lépek, és akkor a mese atmoszférájában való tartózkodás volt a legjobb számomra.

Benedek a TETT2 könyvbemutatóján Prof. Dr. Szántay Csabával, a TETT-zsűri tagjával.

Miről szól a történeted?

A mesém egy feudális fantasy-világban játszódik, ahol minden allegorikus: a nemesfémek számítanak arisztokratáknak, az egyszerűbb fémek pedig közembereknek. A cselekményben antimon elhatározza, hogy nemessé szeretne válni, de nemcsak rangban, hanem belső tulajdonságaiban is. Ezért elindul, hogy megismerje ennek módját, hiszen a jellembeli tisztulás által tud igazán nemessé válni. (A történet elolvasható a második TETT-könyv 298. oldalán. - A szerk.)

Mennyire merültél el a kémia világában a minél hitelesebb alkotáshoz?

A főhős bemutatásához kutatómunkát végeztem, egy kémiai reakciót választottam hozzá. Mivel a szellemet gyakran a légneműséggel társítják, ezért a „nemesgázok” szemléltetésével akartam megmutatni, hogy a szellemi világban is lehet valaki nemes.

Változott az alkotóerőd a mese megírása óta?

Fejlődött a fogalmazóképességem, illetve a történet megírása a hangulatteremtési eszközeimre is jó hatással volt.

A témám pedig az anyag és az anyagon túli valóság kapcsolatát erősítette bennem. Egy tudós munkája mögött hatalmas szenvedély és fanatizmus állhat, és én minden tevékenységet értékelek, amely ilyen szintű elköteleződést, kutatói megszállottságot igényel. Ez számomra mindenképp szimpatikus, és értékelendő, akkor is, ha a tudományok nem az én utam, elvégre az irodalomhoz hasonlóan az igazságot keresik, csupán más síkon és módszerekkel.

Milyen gyakran ragadsz tollat?

Író szeretnék lenni, ezért sokszor megragadom az alkalmat, hogy a gondolataimat lejegyezzem. Előfordul, hogy csak egy jelenet ugrik be, amelyről tudom, hogy később egy meglévő történethez fog kapcsolódni. Ezekből a töredékekből már 200 oldal van, és többen várják, hogy egy egésszé alakíthassam őket.

A gimnázium után mit tervezel?

Elsősorban nagyobb figyelmet akarok szentelni magának az írásnak, az egyetemen olyan szakra szeretnék jelentkezni, ahol írással tudok foglalkozni, valószínűleg a szabadbölcsészet és filozófia között fogok dönteni. Ezenkívül, ha van rá lehetőségem, az alkímiáról, a szimbolizmusról is elmélyíteném a tudásomat. Így talán több lesz a szabadságom, mint a korábbi tervemnél, a filmrendezésnél lett volna. Szeretnék a műveim által nyomot hagyni a világban, hogy legyen valami örökségem, amely túlél engem.